Ezt a számot nem feltétlenül azért osztom meg mert annyira tetszik. Kétségtelenül hatást gyakorolt rám és egy meghatározó érzés/emlék tartozik hozzá. Ami nem feltétlenül pozitív. De szerintem a művészetnek pont ez az értelme: hogy hatást váltson ki. Nem mindig gyönyörködtet, sőt. Az én kis naiv, optimista világba legfőképp' ezek a pozitív ingerek jutnak el az évek alatt kialakított szűrőim miatt.
A számot először valamelyik táncos instasztoris videóban hallottam először de csak félig, mert annyira nem volt kivehető maga a szám a nagy éljenzés és a rövid idő miatt. De a szám címe megvolt, így rákerestem és megdöbbentem láttam, hogy a Youtube trending (folyamatosan változó) listáján éppen az előkelő 7. helyet foglalja el. Na mondom, akkor hallgassuk meg. Beteszem elindul a kellemes kis afro beütésű zene, ejj mondom én nem erre emlékszem, de hát biztos rosszul hallottam (mindez főzés közben történt). És amikor a szám odajut ahhoz a karakterisztikus pillanathoz - kiesett a fakanál a kezemből. Mellbevágó élmény volt hallani, érezni váltott a zene stílusa. Éneklő néger gyerekkórus hang helyett pisztolylövés, brutál torzítás, megmondós szöveg - totál bevonzott és melléültem nézni a klippet is. A második lövés (amikor belelő shotgun-nal a gospel kórusba) csak fokozta a sokkhatásomat és totál transzbe estem. Komolyan mondom: megviselt.
A hallgatási kedvemet ez nem vetette vissza, azóta jópárszor meghallgattam már de még eldönteni nem tudtam,  hogy tetszik-e.