Belépsz a szobába, sűrű félhomány fogad odabent. A sötét szobába csak az ablakon kersztül áramlik be lassan a fén. A függöny érzékien meglibben. Az ablakpárkányon szendergő könnyező pálma árnyéka a falra vetül; és egyszer csak meglátod Őt - álmaid nőjének körvonalait. Táncol. Mozdulataiban szomorúság rejtőzik, puhán és félénken mondja el történetét - szavak nélkül. Forog, hajlong és árad belőle a nyugalom. Csodultig telik a szívem miközben megbabonázva szívom magamba minden apró rezdülésének látványát,
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.