Egy kis retró. Abból a korból, amikor még a zene érték volt, és zenésznek lenni életstílus és valódi művészet volt nem csak presztízs és csillogás mint manapság. Rém egyszerű téma, de érzéssel és kreativitással kifejezve, megbolondítva. És naaaagyon átjön.
Köszi Spotify ezért az újabb gyöngyszemért. Ha egyszer majd, nagysokára nagyon faján tudnék izolálni és úgy mozogni ahogy a fejemen belül elképzelem - ilyen és ehhez hasonló zenékre naaagyon szívesen alkotnék. Komplex, kreatív, erős, zaklatott és mégis fülbarát.
unom. unod. de azért mégis csinálod. mert nincs más. nincs jobb. ezért hát nincs mit tenni mint eltűrni. és unni. mert attól még hogy csinálni KELL még nem fogod megszeretni. és amit nem szeretsz azt idő után megunod. vagy megalkudsz. és az ott már a vége mindennek.
Hangerőt csutkára és csak szánj rá 5 percet az életedből, hogy végignézed lankadatlan figyelemmel ezt a klippet. Add át magad az élménynek! Milliószorosan megéri.
Brutál mélységű szabadság és nem csak a hamis illúziója. Sztár allűrök, nihilizmus. Ezek a srácok ÉLETCSÁSZÁROK. Üdítő látni, hogy igenis vannak a mai világban is trú arcok. Még ilyet, sokat a világba. Igazi inspiráció, filozofikus mélységgel színtiszta életigenléssel.
Maximálisan el tudom képzelni, hogy jó barátommal ketten nekiállunk a zenei kísérletezésnek és velük kezdjük. Ezeket a számokat játszuk. És szarni bele a világba, mert úgyis minden megromlik egyszer és ami igazán számít az pedig átjön.
Óóóóóóó, igeeeen. Amikor egy nagy kedvenc előadódat feldolgozzák egy másik, hőn szeretett műfajban. Nagyon élem. Képes bármilyen szorult helyzetben fepörgetni a hangulatomat, felpezsdíteni a vérem
Gyere hétfő. Ha ilyesféle műremekkel indul, már rögtön nem is olyan fájdalmas. Gyere, pörögj velem te is. Beleérzéssel, összefogással az emberek csodákra képesek. Akár hétfő reggel is ;)
Boris mester tanításában volt szerencsém tavaly élőben is. Ideális választás a mai, szürke, nyomott, novembert idéző napra, hogy felvidítsa kicsit a kedélyállapotokat. És meghozza a munkakedvet ;)
Mellesleg ki mondta, hogy naponta csak egy zenét lehet kitenni? Szóval mára többet is hoztam. Végre picit ráérek annyira, hogy az elmúlt időszakban megtalált gyöngyszemeket megoszthassam itt. Mostanában ez a jellemző - amibent, chil; mély basszusok sejtelmes dallamok. Utazós, belerévülős (bár nem tudom milyen), mint amikot betolsz 2-3 Cataflam-ot
Azon kapom magam újfent, hogy azért nem írtam megint bejegyzést mert nem tudom mit írjak hozzá. Eldöntöttem, hogy semmit, vagyis hogy ezt amit. És hogy nem kéne ennyit agyalni ilyen hülyeségeken. Simán csak kiteszem mert tetszik/jól esik hallgatni. Bármilyen mélylélektazni elemzés vagy magyarázat nélkül.
Nem szoktam ilyesféle zenét hallgatni, de úgy tűnik lassan a Youtube már jobban tudja mi kell nekem mint én magam. A már sokszor dicsért ajánlási rendszer eredményeként bukkantam rá erre a számra és belezúgtam. Ködös, dögös, vészjósló, kacérkodó. Igazán dúdolgatni való!