Oh I feel this Magic,
And it’s deep inside.
Cause I believe in Magic,
When I see your eyes.
Oh I feel this Magic,
And it’s deep inside.
Cause I believe in Magic,
When I see your eyes.
Gyere játszani velem!
Képzeld el: jóleső, pihentető alvás után reggel nyugisan, magadtól felébredsz. Egy csodaszép, tágas és otthonos lakásban. Melletted az az ember, akit őszintén és teljes szívedből szeretsz, tisztelsz. De még túl korán van, ahhoz hogy felbéreszd - nem akarod megzavarni az álmát, így csak egy óvatos csókot lehelsz a homlokára és megigazítod rajta a takarót. Kilopózol a konyhába, hogy elkészítsd a kedvenc reggelidet és mellé egy illatos, gőzölgő, jó erős kávét. Nem mintha szükséged lenne rá, hogy felébresszen - egyszerűen csak mert szereted. És közben azon filozofálgatsz, hogy lehet ennyire csodálatos az Élet. És milyen szomorú, hogy vannak akik ezt nem így látják.
Egy tovatűnő pillanatba sürítve a boldogság és úgy érzed: megadatott minden, amire csak vágyhatsz. Hogy kész vagy, sikerült. Eszedbe jut mennyi minden kellett ahhoz, hogy eljuss idáig. Mennyi csalódás, mennyi szenvedés. De most. Ebben a pillanatban - nyoma sincs bármilyen negatív érzésnek benned. Egyszerúűen csak - jó minden. Élvezetes a létezés. Hálát adsz. Mindenért. És kezdődik egy újabb csodálatos nap
Ártatlanul, kicsit unott reggeli hangulatomban néztem bele a videóba. És ami utána történt velem.. leírhatatlan. Magam sem teljesen értem és a hatása még így délután 3kor is kitart. Rátappolok a play-ra, elkezdett a két kislány énekelni és teljesen lebénultam. Pislogni se mertem. Pár pillanattal később potyogtak, ömlöttek a könnyeim. Zokogtam, mint egy 3 éves. Levegő után kapkodtam, rázkódott a vállam ahogy átengedtem magam a zenének. Kiteljesedést, csodálatot és ámulatot éreztem egyszerre, hosszú perceken keresztül.
Teljesen a hatása alá kerültem. Ráz a hideg még most is, ahogy hallgatom pedig legalább ötvenszer meghallgattam már; csak ma.
Fogalmam sincs ki ez a két kislány, honnan jöttek és hogy a kénkövesmenkűbe lehet ilyen adottságuk - de mostantól nyomon fogom követni a munkásságukat. A tehetségük sokkoló. Szó szerint
>> Spotify playlist - 2018 (katt ide)
A "jobb későn, mint soha" örökérvényű igazsággal mentegetőzve most köszönök el a 2018-as évtől.
Izgalmas, tanulságos és nagyon kellemes év volt - köszönök mindent ami jó volt; és köszönök mindent ami tanított valamire.
Hagyománnyá vált már nálam, hogy az adott évben legtöbbet hallgatott/leginkább megszeretett zenéket összepakolom egy listába és elmentem. Ez a 3.ik ilyen válogatásom.
Az idei év változatosságát jól tükrözi a lejátszási listám eklektikus jellege: könnyed akusztikus gitárzenétől, az oldshool ganxta hiphop-on át, horzsoló rock balladákat és pszichedelik filmzenéket is érintve egészen a brutális drum'n'bass számokig - van rajta minden (is).
Trendek/minták 2018-ból:
El vagyok varázsolva. Régóta nem jelentkeztem és meg kell hagyni: mostanában kevesebb zenét is hallgattam, magánéleti okok miatt. Mindidáig.
But now: back to business. Megnyitom az új évadot, ezzel a léleksimogató, andalító sanzonnal. A dal ajnálott fogyasztása: behúzott fügönyökön keresztül szűrődő tompa fényeknél, teljes figyelemmel és átéléssel; egy pohárnyi keserédes nosztalgiával
Véletlenül belebotlottam egy régi lejátszási listámba, amit sok sok évvel ezelőtt raktam össze. Abban az időben tudtam azt mondani erre a számra, hogy A kedvencem - és ennek megfelelően rengeteget is hallgattam. Fura érzés tetten érni es átérezni a változást - értem miért szerettem, és azt is azóta merre változott az ízlésem. Édes kis nosztalgia a hétvége indításához. És nem mellesleg éppen aktuális :P
csak nézd meg
Az egyik kedvenc hazai zenekarom. Kísérleti, progresszív rock zene, túlnyomó többségében instrumentális zenékkel. Horzsoló gitár riffek, selymes zongora melódiák, hiperkreatív cselló betétek.
Szombaton koncert az A38-on. Ott a helyem!
Hogyan kell befejezni valamit? Méltóképpen meggyászolni majd elengedni, hogy ne nyomasszon még hosszú időn keresztül. És miért nem kerül ez szóba az oktásunk során - olyan sok minden hasznos és haszontalan dolgot is meg kell tanulni, ezt miért nem? Halvány emlékeim vannak tizedikes etika óráról, hogy az elmúlás témakörében megnéztük a Ha eljön Joe Black c. filmet; és ennyi. Közben azon kapom magam, hogy 26 évesen alig tudok mit kezdeni vele, hogy végére értem egy könyvnek. Megríkat és űrt hagy maga után és csak pislogok, hogy mégis mit kéne ilyenkor csinálni. De a zene az MINDIG segít, ha valamit ezt már jól megtanultam
Súlyos, magával ragadó, mélységesen felzaklató, kiengesztelő. Jelzők amikkel csak körülírni próbálom, miket vált ki belőlem, de megfogalmazni pontosan nem lehet.
Elvisz magával. Messzire